Reggeli koránkelés igen nehezen ment a bandának a hajnal 2 órás lefekvés után. Christinetől még kaptunk egy búcsúreggelit, végre mától visszatértem az életük a szokásos mederbe. A sok újonnan megépített útnak köszönhetően hamar kiértünk a helyi fapados reptérre, amely már messze nem olyan jól szervezett reptér mint ahova Isztambulból érkeztünk. Gyakorlatilag a sorbanállás mint olyan totál felesleges volt, mivel a kordont össze vissza nyitogatták attól függően, hogy kinek a gépe megy mindjárt. A repülöhöz vivő buszon már nagyon megnézett minket a többi utas, mivel mi ketten voltunk fehér emberek a buszon. Aztán kiderült, hogy nem csak a buszon, hanem az egész repülön!:-) A kapitány külön is köszöntötte a két magyar turistát a fedélzeten... Ja és egyből felajánlották nekünk a vészkijáratnál lévő helyeket, ahol nagyobb a hely a lábaknak. Az utazás majdnem 5 óra volt a négy helyett, mivel majd egy órát vártunk a felszállási engedélyre. Az úton szokásos, olvasás, alvás, játszás hármassal utöttük el az idöt, sajnos a Himalája vonulatait nem láttuk a felhős idő miatt. Váróba érkezve jó szocialista időket idézve vízum kérelmet kellett kitöltenünk, illetve 25dollárt befizetnünk a vízumra. Fejlettségről csak annyit, hogy egy számítógépet se láttunk a vámnál és a vízumhivatalnál, nekem pl a kézzel írtak rá az útlevelembe ragasztott vízumra. Reptérről kijőve újabb kulturális sokk ért minket, szokásos ázsiai hangzavar, mindenki taxit kíván hozni neked. A tanultuk csak annyit, hogy a legtöbbje egy maruti méretű suzuki, amibe a Viktor már elég nehezen férne bele... Mi végül egy kb 20 éves suzuki isuzu kisbusszal lettünk behozva, a lefoglalt szállásra. Szegény Viktornak Dubai után az itt látható totál elmaradottság kisebb sokkot okozott... Mindenhol szemét az utcán, tehenek, kutyák glasszálnak az utca közepén, vezetékek százszámra futnak az ember feje felett... Szállás is elég gáz, dohos és messze nem olyan fényűző a szobánk mint amit a Veszinél kaptunk. Holnap megpróbálunk egy jobb szállást találni, bár a ma esti felfedező séta után nem bitos, hogy ez könnyen sikerülni fog... Holnap Kathmandu megnézése mellett, még Patant is meg akarjuk nézni, illetve a Pokharába vivő buszra is meg kell vennünk a jegyet. S remélhetőleg a kulturális sokk is tompulni fog.