Tegnap hajnali blogszerkesztési szerencsétlenkedésem miatt,sikerült csak négy órát aludni az éjszaka, így igen frissen vágtam neki avagy utazásnak. Főleg, hogy reggel még aláírási címpéldányt is le kellett adnom az otp-ben az új közös képviselő miatt. Bár jó szokás szerint várattak minket vagy fél órát a sorban, sikerült még elintézni ezt is és a reptérre is kiérni időben.

Viktorral most először voltunk az újonnan átadott 2b terminálon, ami nagyon szépre sikeredett, mint ahogy a panorámaképen is látható. Turkish Airlinest érdemes volt választanunk mert az árához képest egész kényelmes és a kaja kifejezetten finom, s még az adagokkal sem volt gond.

Isztambulba hamar eljutottunk, ott azonban 4 órát kellett várnunk a csatlakozásra. Természetesen végignéztük az összes boltot ami a reptéren nyitva volt, és az összes kóstolónak kirakott török édességet megkóstoltuk. Nekem a pisztáciás jött be, a rózsaolajos és a sima gyümölcsös továbbra se lesz a kedvencem!:-) Szerencsére kellő mennyiségű kütyüvel voltam felszerelve, hogy mindketten tudjunk játszani, s a legnagyobb gondunk az volt, hogy nem tudtuk a két eszközt Bluetoothon keresztül összekötni a focis játékban. Viktornak sikerült annyira lemeríteni a mobilom, hogy a váróban már konnektort kellett keresnünk a töltéshez.

Repülőhöz érve megértettük, hogy miért busszal visznek ki hozzá! Ilyen nagy géppel még sohasem utaztam, a motorja több mint 2 méter átmérőjű volt! A gépen nem csak monitor volt minden ülés előtt, hanem mindegyiknek volt saját usb csatlakozása is, így a tegnap készült képeket meg is tudtuk egyből nézni, és még a mobilt is tölteni lehetett.

A vacsoránál egy kisebb affér történt az előttünk ülő pasival, mivel a légikisérőnek sikerült tökönöntenie vörösborral a hófehér gatyáját. A csajszi próbálta menteni a helyzetet, de a törölgetéses megoldása igen komikusra sikeredett...:-) Bár a pasi így jól járt mert felkutatták neki az utolsó csirkehúsos vacsit és még kártérítést is fog kapni!

Az út ezután eseménytelenül telt a sötét éjszakában, egészen a kiszállás utánig! Földetéréstől számítva másfél órát vettek el az életünkből azzal, hogy a vízum ellenőrzés miatt sorba kellett állnunk. Ehhez képest a reggeli otp-s ügyintézés egy flott folyamat volt! Mire kiértünk Veszi már bóbiskolt a várózónában, mivel a helyi idő szerint hajnali 3 volt már!

A város az utóbbi 5 évben jó sokat változott, az építkezések nagy része elkészült, és olyan nyolc sávos úton jöttünk hazafelé, ami még öt éve nem is létezett! Itthon még helyi idö szerint hatig beszélgettünk, kíváncsi lennék, hogy a Veszi 1 óra alvás után, kicsit másnaposan, milyen előadást adott az indiánjainak!

Mára városnézést és strandot terveztünk, talán még vizividámparkba is elmegyünk.