Szokásos korai reggeli után rohantunk a busz pályaudvarra, mivel a srác hotelból azt mondta, hogy ez a busz pontosan szokott indulni. Természetesen ez nem jött be fél8 helyett örülhettünk, hogy 8kor elindultunk. Buszon sajnos a leghátsó sorbam kaptunk helyet, ami kényelmi szempontból nem volt tökáletes, főleg mikor beült Viktor mellé egy nála nem kisebb ember... Kathmandutól távolódva egyre jobban tetszett a kép amit láttunk a busz ablakából. A táj annyira gyönyörű volt végig az úton, hogy egyszer sem aludtam be, ami pedig nagy dolog nálam egy buszút során. Az emberek és a környezetük itt is nagyon szegényes volt, de nem volt az az elhanyagoltság és igénytelenség érzet ami végig bennünk volt Kathmanduban. Itt a gyerekeknek leginkább két szórakozási lehetősége van, hintázhatnak a nagyobb üres területeken felállított hatalmas hintán, vagy sárkányt eregethetnek. Az utóbbiban annyira profik a helyi kisrácok, hogy néha szabad szemmel alig látni a sárkányikat már. A buszjegy árában benne volt egy ebéd is, ami Viktor számára nagy örömhír volt, mivel ő szereti a z indiai kaját és a helyi koszt annak egy fokkal lightosabb változata. Én maradtam a rízsnél, mepróbáltam egy kicsit a szószt, de ez az ízvilág továbbra is távol áll tőlem. Megérkezésünkor gyorsan megvettük a visszafele jegyet, amit jól is tettünk mivel már alig volt jegy a visszafele menő buszokra. A helyi buszok komfortfokozata és főleg "illatvilága" nem az amit kipróbálnánk egy majdnem 8 órás buszúton. A tetőn való utazáson még poénkodtunk egyet, hogy meg kellene próbálni... Gyorsan találtunk szállást, ami szép tiszta, olcsó és közel van a helyi tóhoz ami az itteniek turistaparadicsoma. Pokhara ezen része tényleg olyan mintha nem is Nepálban lennénk, főleg nagy a kontraszt Kathmanduhoz képest. Itt nagyjából rendezett a környezet, elfogadhatóak az útak és még csatornázás is van! Az árak pedig kb 20%-kal alcsonyabbak mint Kathmanduban! Száláson való ejtőzés után pont időben indultunk felfedezni a tó környékét, mivel épp ideális viszonyok voltak a fotózáshoz! kb 140Ft-ért átvittek minket a tó közepén lévő kis szigetre, melyen a gyönyörű kilátás mellett egy hindú szentély is található. Szigetről tökéletesen láthatóak a Himalája fehér hegycsúcsai, remélem a képek a blogon visszaadják a hely hangulatát. Csónakázás után még jártunk egyet a parton, néztük ahogy végleg besötétedik a tó felett az ég. Utána beültünk vacsorázni, ahol mindketten kipróbáltunk egy-egy helyi kaját , Viktor beválalta a nepáli halas vegyestálat, ami a képen is látható, én pedig spenótlevest ettem ami szerencsére egyáltalán nem volt csípősen fűszerezve. Mindketten nagyon elégedettek voltunk a vacsorával, Viktornak plusz adag rízst is hoztak, mikor látták, hogy fogyóban van már a tányérján. Szállásra visszaérve a helyi tulajt kértük meg, hogy segítsen megszervezni a trekkingünket, úgy hogy ne kelljen kifizetni a 200 dolláros belépési engedély, amit a "hegyek" védelmében szednek be a turistáktól. Holnap felfedezzük Pokharát és a reggeli mellé ígérte a 2 napos trekking tervet a tulaj ami alapján majd dönteni tudunk, hogy mi az amit a pénztárcánk be tud vállalni.
